Szent Erzsébet legendája - elnöki köszöntő

MMA 9668 20120925 fekete gy 80 003Az emberi sorsok munkából és ünnepekből fonódnak eggyé. Belőlük épül a történelem, a nemzet és az elhivatottak kézfogásai. Ez a kapcsolat szüli azokat a műveket is, melyek a lélek nélkülözhetetlen táplálékai, minden műfajában a művészeteknek.

   Szükséges hát, hogy a létrejött értékeket felismerjük, átéljük, megtanuljuk és továbbadjuk, s nem véletlen, hogy ezek az értékek fontos napokban és kivételes jelentőségű művekben törvényszerűen találkoznak.

   A Pesti Vigadó a magyar kultúra felfényesedésének jelképes palotájaként született meg a 19. század közepén, felépülése után azonban tragikus hirtelenséggel vált a tűz martalékává. Gyors újjáépítése 1865. augusztus 15-én fejeződött be, és megnyíltak kapui a fővárosi polgárság szépségre vágyó sorai előtt, ma éppen 150 évvel ezelőtt.

   Szimbolikus jelentőségűnek érzem, hogy akkor az építtetők akarata Liszt Ferenc nagyszerű művét, a Szent Erzsébet legendáját választotta a feltámadó szépséges Duna-parti épület újjászentelésének főszereplőjévé, és ez a zene lendítette a kultúra történelmi szárnyait akkor az ég felé.

A Magyar Művészeti Akadémia, az épület új szellemi gazdája ezúttal is Liszt Ferenc művét hívja segítségül a megújult épületbe és Szent Erzsébet személyes példáját – a jó, az áldozatkészség és a kötelességérzet hármasát – tiszteletadásul. Amit az idő ugyanis életre hívott, megőrzött és ajándékba adott nekünk, annak nem csak élvezői, de sorsáért felelősei is vagyunk. Minden ünnep lényege ebben van. A Szent ma is velünk van, és a halhatatlan muzsika méltóan fogja megidézni példás életét.

Prof. emeritus Fekete György

a Magyar Művészeti Akadémia elnöke

 


 

Gondolatok Liszt Ferenc a „Szent Erzsébet legendája” című művéhez, és annak 150 éves jubileumi bemutatójához a Pesti Vigadóban

Marton Eva 2008 A Magyar Művészeti Akadémia segítségével és támogatásával egy régi álom valósul meg, Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című művét magyarul mutatjuk be, mint azt annak idején, 150 évvel azelőtt, az ősbemutatón, 1865. augusztus 15-én a Pesti Vigadóban.

Ábrányi Kornél magyar szövegével (Otto Roquette német szövegének fordításából) hangzott el a mű, Liszt Ferenc maga vezényelte az előadást, de a mű végül német szöveggel került be a zeneirodalomba. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy ezen, a jubileumi koncerten ismét magyarul szólaljon meg a mű, hogy kép és hanganyag formájában egyszer és mindenkorra megörökíthessük. Ezzel a lehetőségünkkel élnünk kell, hiszen jómagam is hazai és külföldi koncertjeimen németül énekeltem Erzsébet szerepét, és 1984 júliusában készült lemezünkön is németül hangzott el a mű.

Ragaszkodásom és szeretetem Liszt műveihez már Zeneakadémiai tanulmányaim alatt nyilvánvalóvá vált. Rendszeresen szerepeltek dalai a főiskolai koncertjeimen, és később dalestjeimnek is fontos alkotó elemei voltak. Mint egyetemi tanárnak oktatásom egyik alappillérje lett Liszt Ferenc munkája. Még a 2014-ben induló I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny egyik követelményeként is egy-egy Liszt dalt is beépítettem.

A türingiai tartomány grófjának, IV. Lajos feleségének, Szent Erzsébet alakjával pályafutásom során különböző formában találkoztam. Énekeltem a Bánk bánban Gertrudist, akinek harmadik gyermeke volt Erzsébet, vagy Wagner Tannhäuserében – többek között Bayreuthban – alakítottam türingiai Elisabethet – , és Liszt művében, a Szent Erzsébet legendájában. Így Szent Erzsébethez való kapcsolatom szinte egész pályafutásom során valamelyik szerep megformálásakor végig kísért, szívemhez nőtt.

Kérem, fogadják szeretettel a művet, ami számomra nemcsak egy gyönyörű oratórium, hanem egy nagy zeneszerzőnk őszinte hitvallása és imája, ami egész nemzetünket átöleli, és erőt ad mindenkinek, aki velünk együtt hallgatja. Vigyék haza szívünkben, az emlékezetünkbe az elhangzottakat, és a közösség, hazánk iránti szeretetet, amit Liszt Ferenc 150 évvel ezelőtt útjára indult művében számunka hátrahagyott.

Tisztelettel:

az Önök Marton Évája.